Sziasztok!
Mint látjátok felkerült az új rész, viszont egy kicsit szomorú vagyok, mert bár már a blog eléri a napi 10+ megtekintést (amit nagyon köszönök!!!) viszont még mindig nem kaptam hozzászólást! Kérlek titeket, hogy írjatok, akár negatív véleményt is, hisz én is csak így tudok fejlődni!

Viszont most azért írok, mert jelentkeztem egy blogversenyre a legjobb író kategóriában!
http://vikidesignkukucs.blogspot.hu

3. rész - Hideg/meleg

(Cassie)

Harryn lehetett érezni a meglepettséget, de ezért nem is kárhoztathattam.  De lassan feldolgozta a helyzetet és ő is hevesen visszacsókolt. Egyik keze a derekamra csúszott, a másikkal a hajamba túrt. Testéből csak úgy dőlt a meleg, ami csak úgy vonzotta a testemet. Belenyögtem a szájába. Régen éreztem ezt a szenvedélyt. Éreztem, ahogy gyűlik bennem a vágy, viszont ez már ingoványos talajnak számított. Hirtelen eltaszítottam magamtól, ami legalább annyira meglepte, mint az előbbi akcióm. Zöld szemei elkerekedtek, kérdőn néztek rám. Én elmosolyodtam és megigazítottam fekete minimet.

- Gyerünk, szórakozzunk, Styles! - nevettem, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a lépcső felé.

Harry készségesen követett, míg az előcsarnokban elhelyezett pultok felé húztam. Láttam Rihannát elrohanni magam mellett, aki felmutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy szerinte megfelelő a választásom. Ismét felidéztem a pár órával korábbi beszélgetésünket.

3 órával korábban

- Egy kicsivel több lelkesedést kérhetnék? - csattant fel Riri, mikor már vagy 10 perce a sminket bámultam kábán - Rengeteg energiát fektettem bele.

- Ne haragudj, csak az időeltolódás - füllentettem, de átlátott rajtam. 

- Meghívhatjuk Tay-t is ha akarod - nézett rám fürkészően. Én csak egy lesajnáló pillantásra méltattam. Taylorral mindennek vége, végérvényesen - Édesem, tudom, hogy minden szakítás fáj, de ha azt nézed végül is, te dobtad őt, nem? 

- Ettől még nem lesz jobb - feleltem, de közben kezembe vettem az alapozót.

- Tudom, de nem szomorkodhatsz örökké! És egyébként is sokkal szexibb, ha vadóc és vidám vagy, mintha ezt a világvége kinézetet nyomod. Komolyan meg sem lepődtem, hogy egy fekete szerkóval állítottál vissza. 

- Két hét telt el! Három évig voltunk együtt, az a minimum, hogy két hétig szomorú lehetek a szakítás miatt - most már felpattantam és kiabáltam - folyamatosan azzal jössz, hogy szedjem össze magam és legyek vidám, de ez nem olyan egyszerű! 

Rihanna mindentudó szemmel nézett rám, miközben megvárta, hogy egy kicsit lecsillapodjak. Mikor a légzésem ismét egyenletessé vált elmosolyodott.

- Most már jobb?

Meglepő volt, de valóban jobban éreztem magam. A düh kimozdított a melankólikus hangulatomból. Szúrósan néztem Ririre, aki már ismét a kinézetével foglalkozott.

- Egyébként, még a hasznodra is fordíthatod a ma estét - szólalt meg vagy egy öt perc múlva.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem, felpillantva a sminkelésből.

- Hát szakítás ellen a legjobb orvosság a kavarás - felelte - Szedj fel valakit!

Épp tiltakozni akartam, de jobban belegondolva igaza volt. Ez volt a legbiztosabb módszer arra, hogy végre magam mögött hagyjam Taylor Lautnert.

- Mit kérsz? - Harry udvarias kérdése rántott vissza a valóságba. A pultos érdeklődve pillantott rám.

- Öm, egy vodka narancsot - mondtam ki az első ital nevét, ami eszembe jutott. Mikor mindketten megkaptuk az italunkat, kínos csend telepedett ránk - gyere, menjünk ki, ott van az igazi party!

Nem is hazudtam, kint iszonyat hangosan szólt a zene, Rihanna kérésére az épp a városban tartózkodó Avicii szolgáltatta a hangulatot. Rengeteg ismerős köszönt nekem oda, de szerencsére a zaj miatt nem kellett leállnom velük beszélgetni.

A kert hihetetlenül nézett ki, Rihanna tényleg ki tett magáért. Fáklyák voltak elhelyezve körbe a kerítés mellett, illetve a medence környékén is, nehogy a véletlenül arra tévedők nem kívánt fürdőt vegyenek. Itt is két helyen fel volt állítva pult, hogy a tánctól kifulladt vendégek kis enyhüléshez juthassanak. 

Éreztem, hogy egy kar hátulról átkarol. Gyorsan Harry felé fordultam, aki megdöbbentően közel állt hozzám. Belenéztem hihetetlenül zöld szemeibe, amik nyílt vágyakozással meredtek rám. Valószínüleg abban reménykedett, hogy lesz folytatása a fenn elkezdetteknek. Nekem azonban mára más terveim voltak.

Ismét megragadtam és a táncparkett felé húztam. Csalódottan morrant egyet, de végül ő is csatlakozott hozzám.

Ahogy az alkoholszintem emelkedett, egyre inkább sikerült elengednem magam. Harry is ivott, de fele annyit sem mint én, így az este végére inkább a testőr szerepét játszotta, semmint a vendégét. Nevetve szöktem el tőle és vettem az irányt a medence felé.

Addigra már a vendégek nagy része vagy elment, vagy a házban talált magának valami vackot, ahol meghúzhatta magát az éjszaka maradékára, csak néhányan szállingóztak kint. Harry sóhajtva követett, próbált elkapni, de én gyorsabb voltam. Levettem a fekete ruhámat, így már csak fehérneműben álltam előtte. ami elég volt ahhoz, hogy megtorpanjon és kikerekedett szemekkel meredjen rám. 

Nem hezitáltam sokat, fejest ugrottam. A hideg víz ellen testem minden porcikája tiltakozott, bőröm libabőrös lett. Mikor ismét a felszínre bukkantam sem éreztem sokkal jobban magam, de legalább a fejem kitisztult kissé. Harry még mindég a medence szélén állt, látszott rajta, hogy fogalma sincs arról, hogy mit kéne tegyen.

- Nem jössz be, Styles? - kérdeztem, mire vállat vont, majd levette a pólóját

.

Bár messze nem volt olyan kidolgozott felsőteste, mint Taylornak, egyáltalán nem panaszkodhattam a látvány miatt. Egyedül pillangó alakú tetoválása zavart a hasa felett, de ezet úgy döntöttem nem teszem szóvá. Nekem is voltak tetkóim és mindegyik komoly jelentéssel bírt, gondoltam, hogy ő is így lehet vele. Miután a nadrágja és a zokniai is a pólója mellé kerültek, ő is beugrott.

Rettentő édesen festett, ahogy hosszú tincsei a homlokához tapadtak. Mosolyognom kellett a látványon, mire ő mérgesen nézett rám.

- Kinevetsz? - kérdezte, de éreztem hangjában bujkáló nevetést is.

- Csak egy kicsit - incselkedtem, mire lefröcskölt - Ez most komoly? Hány éves vagy? Öt?

- 6, de jól tartom magam - sütötte el a fárasztó poént, mire visszafröcsköltem, ami egyenesen a szemébe ment - Ó, szóval így játszunk.

Pár másodperc alatt átúszta a kettőnket elválasztó teret, majd mintha egyáltalán nem lenne súlyom, felemelt és messzire hajított. Bár a becsapódás kissé csípte a bőrömet, de nem álltam meg nevetés nélkül. 

Addig üldöztük, csikiztük, fröcsköltük és dobáltuk egymást a vízben, míg elkezdett hajnalodni. Hihetetlen látványt nyújtott, ahogy a nap első sugarai rózsaszínbe vonják Los Angeles házait, illetve az óceánt. Harryvel a medence széléhez úsztunk, onnan néztük az egyre feljebb kúszó napot. Egyikünk sem érezte szükségét a beszélgetésnek, mindketten gondolatainkba merültünk.

Bármennyire is nehezemre esett elismerni, valóban jól éreztem magam az este. Persze ennek köze lehetett a nagy mennyiségben elfogyasztott alkoholhoz is, de Harry személye is sokat dobott a hangulatomon. Sajnos el kellett ismernem, hogy sokkal jobban élveztem az ő társaságát, mint az elmúlt egy évben Taylorét bármikor is.

Annyira el voltam foglalva magammal, hogy nem is vettem észre, hogy Harry közelebb jött hozzám, csak amikor átkarolta a derekamat. Jól eső érzés töltött el, ahogy meleg teste az enyémhez ért. Kezével gyengéden felemelte a fejemet, így az én kék szemeim az ő zöld íriszét tanulmányozhatták.

- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte a suttogásnál alig hangosabban.

- Semmin - vágtam rá rögtön, majd rögtön ki akartam bújni az öleléséből, de erős kezeivel visszatartott.

- Nem értelek - rázta meg a fejét.

- Nem is kell - mondtam, majd a korlátkoz úsztam és ott hagytam egyedül a továbbra is értetlenkedő Harryt.

2. rész - Meglepetés

(Harry)

Még reggel is a történtek hatása alatt álltam. Annyira szürreálisnak tűnt az egész. 3 éve volt, mikor először megpillantottam Cassie-t, és azóta valahogy sehogy sem ment ki a fejemből. Louis szerint ez már betegesnek számított és sokszor hajlottam is rá, hogy igazat adjak neki. Persze, tudtam, hogy annak, hogy valaha randizni hívhatom az esélye kb. egy a millióhoz, de azért mindig reménykedtem, hogy valamelyik díjátadón találkozunk. De annyira más körökben mozogtunk, hogy ez soha nem következett be.

Erre tegnap besétálok egy mezei Starbucksba és ott áll. Tökéletes volt, hosszú barna haja lófarokba volt kötve, és bár kissé kialvatlannak tűnt, ugyanolyan gyönyörű kék szemei voltak, mint emlékeztem. És bár láttam rajta, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok, nagyon rendes volt tőle, hogy meghívott a születésnapjára.

- Jó reggelt - köszönt Julien ásítozva, miközben a kávéfőző felé vette az irányt - Oh, ne már haver, még mindig azaz idióta vigyor van a képeden. Ennyire rá vagy akadva a csajra?

Megforgattam a szemem, Julien néha annyira leegyszerűsíti a dolgokat.

- Mennyire ismered Cassie-t? - kérdeztem rá, miközben ő a kávéját szürcsölgette. 

- Elég felületesen - Julien megrántotta a vállát - Az egyik haverom barátnője volt hosszú ideig, így találkoztunk néha. Jó fej csaj, bár elég szeszélyes.

Tudtam, hogy Julien elég sok hollywoodi színésszel jó kapcsolatot ápol, hisz majdnem minden nagy filmes produkcióban részt vett, mint operatőr, így nem lepődtem meg, hogy Taylort is ismeri.

- Figyelj - szólalt meg Julien - nem akarlak megijeszteni, de a csaj, elég nehéz eset tud lenni, ha akar. Szóval ma elmegyünk, de azért ne remélj olyan nagyon sok mindent, oké?

Bólintottam. Ha őszintén be akartam vallani, magam sem tudtam, hogy pontosan mit várok az estétől. Az a legvalószínűbb, hogy már nem is emlékszik rám. De valahogy mégis jó megérzéseim voltak. Kisétáltam a nappaliba, és bekapcsoltam a TV-t, hogy valami elterelje a figyelmem a vánszorgó időről. Körülnéztem a szobában. Julien minimalistára vette a figurát mikor berendezte a lakását, amivel nem is lenne baj, de ez már nekem egy kicsit túlzás volt. A kanapén, két fotelen és a TV-n kívül semmi más berendezés nem volt.

Julien SMS-ben megtudta valakitől, hogy a buli este hétkor kezdődik, valamint a pontos címet is.  Innen úgy fél óra volt az út szóval már negyed hétkor elindultunk. Nem öltöztem túl, a szokásos fekete nadrágomat és egy fehér pólót vettem fel. Mikor megérkeztünk eltátottam a számat. A ház hatalmas volt, és úgy tűnt, mintha mind a három emelete üvegből lenne. Az tuti, hogy ilyen villát is csak Los Angelesben találni.

Beálltunk a befele igyekvők kígyózó sorának a végére. Úgy tűnt, hogy a város apraja-nagyja erre a partira igyekszik, akár meg van hívva, akár nem. Az ajtónál álló biztonsági őrnek volt dolga bőven. Több mint fél óra várakozás után végre ott eljutottunk a sor elejére. Egy elég idegesnek tűnő szőke nő kérte a nevünket.

- Julien Green és Harry Styles - felelt neki unott hangon Julien, mire a a nő csak felszisszent

.

- Nincsenek a listán - válaszolta már-már sírva - a következőt!

- Nézze, itt valami tévedés lehet, minket személyesen Cassie hívott meg - Julien hangja kissé idegesnek hallatszott. 

- Persze, tudom én!

- De komolyan, ide tudná nekünk hívni?

- Ha mindenkinek idehívnám, aki kéri, akkor az egész este itt álldogálhatna.

Úgy tűnt, hogy ennek az estének annyi, amikor hirtelen megjelent Rihanna, aki meglepően visszafogottan nézett ki. Haja most épp feketére volt festve és Kleopátra stílusban volt levágva. Ruhája mélyen dekoltált - nem tehettem róla, de automatikusan vonzotta a tekintetem - combközépig érő bordó kreáció volt. Fergetegesen nézett ki benne, de én mégsem a kinézete miatt örültem meg neki.

- RiRi - kiáltottam neki oda, amit ő - csodával határos módon - meg is hallott. Gyorsan felénk vette az irányt, majd arrébb lökte a szőkét, aki csak villámló tekintettel nézett rá.

- Harry! Nem is tudtam, hogy itt vagy - majd nyomott egy puszit az arcomra - Gyertek a buli bent van.

Úgy tűnt az ajtóban álló lány megpróbálja megmenteni a maradék tekintélyét, mert már nyitotta is ki a száját, de Rihanna egy tündöklő mosoly kíséretében megelőzte.

- Ők bejönnek velem, CeCe - közölte - lefelejtettem őket a listáról!

Rihanna nyomában egy fényűző előtérbe mentünk, aminek a két szélén pult volt rajta mindenféle ennivalóval. Az emberek csoportokba verődve beszélgettek egymással, de úgy tűnt nem ez az úti célunk. A nappali közepén hatalmas kupacban állt az ajándék, és kellemes zene szólt. Egyáltalán nem hallottuk azt a hangos zenét, amit kint. Ez itt benn inkább egy kellemes összejövetelre hasonlított, mint egy partira. Körülnéztem a hatalmas térben. A gyönyörű krém színű ülőgarnitúrát a falakhoz tolták, és persze itt is rengetegen voltak. De hiába néztem meg minden egyes arcot, azét nem találtam, akiét kerestem. Kinéztem a hatalmas ablakon, ami szinte az egész falat alkotta. Úgy tűnt kint lévők sokkal jobban pörögnek, mint az itt benn lévők. Julient máris kiszúrta magának pár csinibaba, így csak megpaskoltam a vállát, jelezve, hogy elleszek egyedül is. Felnéztem a menyezettre és csak ekkor vettem észre, hogy a galérián egy kecses alak áll. Még a nem túl jó megvilágításban is láttam, hogy Cassie az. Hirtelen indíttatásból elindultam a lépcsőn felfele, bár én se tudtam, hogy pontosan mi is a célom.

- Szia - köszöntem sután.

Cassie rám emelte hihetetlenül kék szemét, elmosolyodott, két lépéssel átszelte a köztünk lévő teret és szenvedélyesen megcsókolt.

1. rész - Visszatérés Los Angelesbe

(Cassie)

3 évvel később

 Még egyszer utoljára belenéztem a tükörbe. Tudtam, hogy az alapozó elfedte a nagy részét a szemem alatt húzódó karikáknak, de azért mégis úgy döntöttem felveszek egy napszemüveget. Úgyis lesznek paparazzók a repülőtéren, és nekem most semmi szükségem nincs a spekulációkra. Barna hajamat megviselte a 9 órás repülőút, így gyorsan lófarokba kötöttem. Még mindig nem voltam megelégedve a külsőmmel, de tudtam hogy ez a legtöbb amit kihozhatok magamból két hét fekvés és sírás után. Kezembe vettem a telefonomat. Pár perc múlva Los Angelesben kellett lennünk, nem bujkálhattam soká. Mélyet sóhajtottam, majd elhagytam a mosdót, hogy visszatérjek a helyemre.

- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte Cece, mikor visszaértem. Ő persze kifogástalanul nézett ki. Szőke haja jólfésülten omlott a vállára, elegáns ruhája mellett kissé slamposnak éreztem magamat a farmer/póló összeállításommal.

- Próbáltam embert faragni magamból - válaszoltam kissé gúnyosan, mire ő csak a szemét forgatta. Bár már 5 éve volt a személyi asszisztensem, néha még mindig úgy éreztem, hogy kissé nehezen visel el - Mennyi ideig is maradunk itt? - kérdeztem.

- Úgy egy hetet, maximum másfelet, utána visszamegyünk Londonba - felelte, majd kinézett az ablakon - Lassan leszállunk. Mivel megláttak Londonban, szinte biztos, hogy minden tele lesz rajongókkal és újságírókkal - lassan nézett végig rajtam, majd szeme megállapodott az arcomon - azért vegyél fel egy napszemüveget.

- Terveztem - morogtam, de ő ezt már nem hallhatta, mert addigra már a személyzetnek osztogatott parancsokat. 

Nem volt kedvem itt lenni. Igazából, sehol máshol nem akartam lenni, mint otthon a pihe-puha ágyamban, de persze ennek semmi esélye sem volt. Holnap volt a 21. szülinapom és a barátaim egy hatalmas bulit akartak szervezni a jeles nap alkalmából. Azt persze senki nem kérdezte meg tőlem, hogy nekem van-e kedvem ünnepelni.

Nagyot sóhajtottam, ahogy a repülő ereszkedni kezdett. Cece is visszajött és becsatolta magát, majd elkezdte sorolni azokat a programokat, amin részt kell vennem, amíg itt vagyok. Sem a jótékonysági bálok, sem a villásreggelik, sem a dizájnerekkel való ebédek nem hoztak lázba. 

Számítottam a paparazzikra, de nem ekkora mennyiségben. Amint megláttak a vakuk teljesen elvakítottak, a zsivaj elviselhetetlen volt.

- Tényleg szakítottak Taylorral? 

- Igaz, hogy visszautasította a lánykérést?

A kérdések csak úgy záporoztak rám, már közel álltam egy pánikrohamhoz. Könny szökött a szemembe, de ezt hál' istennek a napszemüveg eltakarta. Nem akartam, hogy holnap minden újság címlapján az díszelegjen, hogy Cassandra Clarke elsírta magát a LAX-en. Hálásan mosolyogtam a biztonsági embereknek, akik a segítségemre siettek, szememet csakis az ajtón kívül álló fehér terepjárón tartottam, mely a biztonságot és a csendet jelentette most számomra.

Mégis úgy éreztem egy örökkévalóság mire oda érek. Beszálltam a kormány mögé és megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, mikor Cece végre beszállt mellém az anyósülésre.

- Gyorsan terjednek a hírek - jegyezte meg, miközben a telefonját nyomkodta. Idegesen nyúltam oda.

- Mégis mit csinálsz? - kérdeztem nem minden él nélkül. Túl jól ismertem már ahhoz, hogy tudjam, hogy most valami olyasmit csinál, ami egyáltalán nem fog tetszeni.

- Írok egy sajtóközleményt? - nézett rám kérdőn - vagy azt akarod, hogy továbbra is folyamatosan a kérdések kereszttüzében legyél?

- Senki nem mond semmit a szakításról - feleltem határozottan, nem volt szükségem jelenleg címlapokra.

- Oké, oké, de erről Taylor sajtósának is szólj - jegyezte meg és tudtam, hogy igaza van, így gyorsan odadobtam neki a telefonomat.

- Küldj Taylornak SMS-t. 

Szó nélkül kezdett el pötyögni az IPhone-on. Tudta, hogy ilyenkor nem igazán szerencsés velem veszekedni. Végre elindítottam a kocsit és elindultam Malibu fele. Már el is felejtettem, hogy miért is szeretek itt lenni. A pálmafák, a napsütés és a vidám emberek nem éppen azok, amiből olyan rengeteget lehet látni Londonban. Hirtelen elfelejtkeztem minden gondomról, és csak bámultam az utat. Ez a boldogító állapot addig tartott, amíg el nem értem a házat, ami előtt megint egy jó nagy csapat fotós várt. Szerencsére velük nem kellett már szembenéznem, egyenesen a garázs felé vettem az irányt, aminek sötétsége elnyelt a leskelődő szemek elől. Mikor kiszálltam Robert, a biztonsági főnök rögtön felém vette az irányt. Elmondta a szokásos dolgokat, hogy senki nem fénylépezhet le amíg el nem hagyom a területet és a többi. Nem igazán érdekelt. Amint viszont beléptem a nappaliba rögtön tátva maradt a szám és úgy éreztem magam, mintha egy programszervező irodájába csöppentem volna. Ami csak azért volt meglepő, mert ez az én házam volt és már vagy fél éve nem jártam itt.

- Hahó? - kiáltottam el magam, hogy a betolakodónak felhívjam a figyelmét jelenlétemre, hisz a helység üresnek tűnt. Gyorsan ledobtam a táskámat az egyik vajszínű fotelba és körülnéztem, hogy ki hatolt be engedély nélkül az otthonomba.

A "betörő" azonban nem volt más, mint az én legjobb barátnőm, Rihanna, aki szokásának megfelelően csak egy lenge felsőt és egy farmert viselt, mögötte pedig egy elég megszeppentnek és fáradtnak tűnő nő lépkedett. Ha jól hallottam, akkor épp a lufik számát vitatták meg.

- Édesem! - kiáltott fel RiRi mikor meglátott és rögtön felém sietett, magára hagyva eddigi árnyékát - Remélem jól utaztál! Rosszullét?

- Még nincs - ráztam a fejem, bár tudtam hogy ez csak idő kérdése. Soha nem viseltem túl jól az időeltolódásokat - Lufik? Mi történt veled? Azt hittem az alkoholmennyiség jobban fog izgatni!

- Ugyan, drága azt intéztem el először! - vörös rúzzsal erősen kihúzott száját cinkos mosolyra húzta - egyébként is, visszafogott partit szerveztem, elvégre ez a te szülinapod, nem az enyém.

- Ami neked visszafogott, az nekem a világ legdurvább bulija - lerogytam a fotelba. Nem akartam elrontani a kedvét, de semmi kedvem sem volt az egészhez, inkább csak púp volt a hátamon.

- Te is tudsz azért durvulni rendesen - emlékeztetett. Valóban volt pár olyan éjszakánk, ami nem egészen úgy végződött, ahogy előzőleg terveztünk. 

- Lehet, hogy te vagy rám rossz hatással - tréfának szántam, de a hangomból valahogy hiányzott a lelkesedés. RiRi persze rögtön észre vette ezt.

- Nagyon szarul vagy, nem igaz? - kérdezte és letelepedett velem szemben a kanapéra. Fürkésző tekintete az utolsó falakat is lebontotta és kicsordult a könnyem -  Nézd - folytatta - két heted volt, hogy sajnáld magad, de nem csinálhatod ezt életed végéig - mutatott rá - Muszáj összeszedned magad. Mellesleg egy csomó olyan ember ott lesz, akit imádsz. Egyszerűen nem érezheted rosszul magad. 

Erőtlenül elmosolyodtam. Tudtam, hogy valahol igaza van. De attól még nem változtatta meg azt az érzést, hogy legszívesebben visszafeküdnék aludni. 

- Ezt továbbra is az én nappalimban akarod folytatni?- kérdeztem és teátrálisan körbemutattam a káoszon, amit okozott.

- Bizony, de neked is van ám feladatod - felelt RiRi olyan vigyorral, mintha most nyertem volna meg a lottót - kell valami ruhát szerválnod a partidra.

- Oké, akkor én most megyek is - gyakorlatilag kimenekültem a helyiségből. Paul a személyi testőröm rögtön a nyomomba szegődött, amint elindultam a garázs felé. Útközben még gyorsan leráztam CeCe-t is. Az, hogy Paul velem jön még rendben van, hisz soha nem mondott még egy felesleges szót sem, de CeCe-vel már nem bírtam volna el. Most tényleg nem vágytam másra, mint hogy egyedül maradhassak a gondolataimmal.

Amint kihajtottam a kapun a paparazzik rögtön követni kezdtek, de úgy döntöttem ezen most nem húzom fel magam. Legszívesebben lehajtottam volna a partra, hogy sétáljak egy kicsit, de tudtam, hogy tényleg kell valami ruha, amiben megjelenek holnap. A fejem azonban már most elkezdett lüktetni, így először egy közeli Starbucks felé vettem az irányt. Bent rengetegen voltak, és mikor beléptem rögtön láttam, hogy egy lány odahajol a szomszédjához, hogy súgjon neki valamit. Ezek szerint nem fogok tudni kávéhoz jutni feltűnés nélkül. Már majdnem eljutottam a pultig, mikor...

- Cassie? - becsuktam a szemem és háromig számoltam, majd ragyogó mosollyal fordultam hátra. Azonban mögöttem nem rajongók voltak, mint ahogy gondoltam, hanem Taylor egy régi haverja, Julien, egy göndör hajú srác társaságában, aki valahonnan nagyon ismerősnek tűnt

.

- Oh, sziasztok - köszöntem megkönnyebbülten - hogy vagytok?

- Más vártál? - kérdezte kaján vigyorral Julien - Olyan kétségbeesett képet vágtál, mintha éppen nyúznának...

- Nem, csak néhány órája érkeztem meg, és most még nincs türelmem az emberekhez.

- Értem - úgy tűnt Julien egy kissé zavarban volt - Cassie ismered Harry-t? 

Hirtelen én is zavarba jöttem. Nagyon ismerős volt a srác, de nem tudtam elhelyezni az arcát a fejemben. Valószínűleg ezt ő is észrevette, mert halványan elmosolyodott.

- Még nem találkoztunk személyesen. Harry Styles - nyújtott nekem kezet.

- Nagyon örvendek - ráztam meg a felém nyújtott jobbot, ekkor azonban végre én következtem a sorban.

- Mit adhatok? - kérdezte a pultos lány.

- Egy latte machiatot - feleltem mosolyogva, már éppen nyúltam volna a pénztárcámért, mikor Harry mellém lépet és kifizette helyettem - Micsoda úriember! - ugrattam, mire egy szégyenlős mosolyt villantott rám.

- Semmiség - felelte, de észrevettem, hogy a szemével végigmér. Egyértelműen látszott rajta, hogy tetszem neki. 

- Mit csináltok holnap este? - kérdeztem, mire mindkét srác vállat volt.

- Valószínűleg pizzát rendelünk és Julien idióta kedvenc sorozatait nézzük a TV-ben - felelte  Harry.

- Vagy pornót - kontrázott rá Julien kaján vigyorral.

- Oké, ezek mind nagyon mélyenszántó programok - nevettem - nos, tudom, hogy ezekhez nem ér fel, de holnap lesz egy buli nálam. Nem tudok érte garanciát vállalni, mert nem én szervezem, de ha van kedvetek, akkor nézzetek be.

- Ezek szerint le kell mondanom egy újabb évadnyi Rém rendes családról... A francba! 

- Hé haver, ne szídd, az minden idők egyik legjobb sorozata - kapta fel Julien a vizet, mire mindketten nevettünk.

- Szívesen csevegnék még srácok, de nekem lassan mennem kell - mondtam még mindig mosolyogva, majd elbúcsúztunk. Mindenesetre azt el kell ismernem, hogy egy kicsit jobb kedvem lett tőlük.

Prológus

Sziasztok! Íme, az én történetem, ami remélem majd megnyeri a tetszéseteket. A blog folyamatos fejlesztés alatt áll, még egy csomó minden fel fog rá kerülni. Légyszi ha elolvastad és tetszett, akkor írj egy kommentet! Kellemes olvasást! Raquel

(Harry)

Ismét hatalmas tömeg gyűlt össze a helyszínen. Mindenhol sikítozó lányok, mindenféle táblákkal, kordonnal körülvéve. Tudom, hogy lassan meg kéne szoknom, de komolyan, ez még mindig tök ijesztő.

A többiekre néztem, akik látszólag ugyanúgy éreztek, mint én. Egyedül Niall volt az, aki a szokott derűs arckifejezésével nézett az embertömegre. Tudtuk, hogy ki kell szállnunk, de egyikünknek sem akaródzott túlságosan. Végül Liam volt az, aki megtörte a feszült csendet.

- Gyerünk srácok, induljunk.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, a hangzavar ezerszeresére nőtt. Mindannyian egy hatalmas vigyort erőltettünk az arcunkra, majd mindenki ment fényképeszkedni és aláírni. Ha leküzdöd az első pánikot, akkor ezek a lányok tényleg hihetetlenek. Belegondolva, órákat, sőt napokat képesek itt állni, csak azért, hogy pár pillanatig találkozhassanak velünk. 

- Légyszi fiúk, siessetek kicsit, nemsokára jön egy újabb kocsi - egy szőke lány jött oda hozzánk, aki látszólag nagyon ideges volt és folyamatosan a telefonjába magyarázott. Csak bólintottam a kérésére és egy kicsit odébb mentem. Tudtam milyen szoros az ilyen események menetrendje, de azért mégsem hagyhattam cserben a rajongókat. 

Egy perc sem telt bele és a szőke jóslata be is igazolódott. Egy fekete terepjáró parkolt le a vörös szőnyeg elé, amiből kiugrott Taylor Lautner. Persze a lányok többsége rögtön elfeledkezett rólunk és felé vette az irányt. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszem mégis csak Amerikában vagyunk.

- Ahogy látom, dobtak minket - jegyezte meg Louis is, majd befele vette az irányt. Én ismét a fekete kocsi felé néztem, ahonnan Taylor épp egy kék estélyibe öltözött lányt segített ki. Hirtelen lefagytam. Csak egy szót találtam rá: gyönyörű volt. Barna haja a háta közepéig ért, amit szabadon hagyott hátul mélyen kivágott ruhája. Arcán hatalmas mosoly díszelgett, miközben integetett. Kék szeme vidáman csillogot, egész kiállásából sütött a boldogság. Taylor védelmezően átkarolta a derekát és elkezdte a bejárat felé terelni.

- Harry, jössz? - lépett mellém Liam, majd követte a tekintetem - Hollywood új álompárja. A csaj autóversenyző vagy mi...

- Ühüm - dünnyögtem magam elé, de a szememet még mindig nem vettem le róluk - Nem tudod, véletlenül hogy hívják?

- Azt hiszem Cassandra...